Mint a gyorsvonat úgy repült el velünk az ez évi nyári táborunk 4 napja Balatonkenesén augusztus 4-e és 7-e között.. Érkezésünk csütörtöki napján az ég még borongósabb és csapadékosabb arcát fordította felénk, de gyermekeink és magunk örömére a hét hátralevő részét igazi nyári hangulatban tölthettük tündöklő tavunk egyik kedves szegletében.
Erről a jubileumi táborról szerettem volna írni. Arról, hogy sikerült egy lelkes kis magot ismét összehozni, és néhány kilométerre az ország képzeletbeli közepétől Cegléden egy hetes kalandozásra elhívni.
Hétfői napunkat az Albatrosz kikötőben kezdtük egy remek Tisza-tavi csónakkirándulással. Kis csapatunkat két, az átlagosnál jóval nagyobb méretű csónakokba ültették, s megkezdtük vízi barangolásunkat.
Még csak most lett vége, de azt hiszem aki ott volt már most hiányolja. Idei alapítványi nyári táborunk központi helyszíne Tiszafüred, az idén harminc éves Tisza-tó fővárosa volt. Ez egy néhány ezer fős kedves kis település, szorgalmas, jórészt kerékpáron közlekedő lakossággal, ahol bár észrevenni a fejlődés apró jeleit, mégis csak egy kisebb, a maga életét élő észak-alföldi kisváros.
Alapítványunk ez évi nyári szakmai táborozására ismét igen nagy volt az érdeklődés, és sajnos hely hiányában néhány érdeklődőt nem is tudtunk már fogadni. Ez évi találkozónk központi helyszíne Szombathely volt, és július 26 és augusztus 1-e között több mint 90 fő részvételével bonyolódott.
Hétágra sütött a Nap 2003. május 17-én amikor reggel 8-kor egy bérelt autóbusszal elindultunk Nógrád megyébe meglátogatni Mikszáth Kálmán jó palócait. Az autópálya szürke betonja helyett inkábba hosszabb, kanyargósabb de mindenképpen szebb tájakon átívelő országutat választottuk.
Szinte még nem felejtettük el az előző évi pécsi tábor hangulatos emlékeit, máris azon vettük észre magunkat, hogy ismét eltelt egy év, s ismét hamar véget ért egy újabb alapítványi tábor.
